Az Olvasóhoz,

akit ismét figyelmeztetni szeretnék arra, hogy a dolgok és az okok történelmi távlatban fölcserélhetők. „A fordított betűk az itatóson” — sejteti Borges Dolgok című versében, majd „a kalligrafus kirajzolt betűi”-ről ír, meg „a felhők formáiról a sivatagban” — az Okok szól erről így, íme.

Amikor e könyvet szinte húsz esztendő tanulmányaiból, kritikáiból, naplójegyzeteiből és olvasónaplóiból összeállítottam, régi filozófusok kategóriákká párolt hitét követve az ésszerűségről és a szabadságról, tehát mindarról, melyről úgy gondoltam, hogy hiány — még nem tudhattam, hogy zárat készítek-e avagy kulcsot? Ha e gondolat naplóját olvasod, talán majd megfejthető lesz, hiszen: kedvenc súgóink itt vannak közöttünk és néha, ámbár alig hallhatóan, megszólalnak. Vannak, akik érthetőbben és kivehetően — az ő neveikről is szól ez a napló: a klasszikus német, angol és francia filozófusokról, néhány erdélyiről, Bretter Györgyről és iskolájáról, majd a honi példa következik, elemzések igazmondásról és bátorságról mint esélyről. Az időben előrefelé sorainkat ismét a görögök zárják.

Ha e bekötött lapokat meg- és átfordítom, egy másik könyvet találok az elliptikus időben. Sok érdekes dolog van abban is, szeretném megelőzni azokat, akik írják... remélem, régebben elkezdtem!

Ezt ajánlom az ittmaradottaknak, utazóknak és ittmaradandóknak, a visszatérteknek.

Kolozsvár, 1993. február idusán